Verseim Áginak...

Ezeket a verseket akkor írtam mikor még tele voltam remény veszteséggel

2010 októberétől 2010 december 16-ig...

___________________________________________________________

 

Egy könycsepp, mely végig folyt az arcomon,

Melyet azért hullajtok: Hiányzol nagyon.

Egy könycsepp mi tele van érzéssel,

Akár az én szívem a szenvedések gyötrelmével.

 

Vágyom egy lány után ki hiányzik nagyon,

De el nem mondhatom neki: szeretlek nagyon.

Vágyom utána, karjaimban tarthassam,

Hogy kitárjam szívem kapuját, s azt megmutathassam.

 

De ez nekem már csak örök álom,

Mert biztos, hogy ő soha nem rám vágyott.

Szívem ezért marad mostantól  örökké bús,

Lelkem is már nem lehet, csak szomorú.

 

Szeretek valakit kiért szívem dobog,

Kinek hatására lettem ln íly boldog.

Szeretem, még magam sem tudom miért?

Talán a kedvesen csillogó két szép szeméért.

 

___________________________________________________________

 

Szomorú a fiú az éjszakában,

Mert egy lányt most ő nem láthat.

Nem láthatja barnán csillogó szemét,

Mely neki az aranynál is többet ér.

Nem láthatja sűrűn hullámzó haját,

Melynél gyönyörűbbet soha nem láthat már!

 

___________________________________________________________

 

Sétálok Mátészalka utcáin,

Gondolatim szüntelen rád vágyik.

Vágyakozik utánad,

Engem pedig elvisz a búbánat.

 

El vihetne messzire,

Egy csodás lány elibe.

Ahol szívem nyugalomra vágy ,

S lelkem boldogságra talál.

 

___________________________________________________________

 

Az én szívem egy lányért dobban,

Fájdalmában összeroppan.

Fáj a szívem én nekem,

Mert egy lány az övé nem lehet.

 

Fáj a lelkem nem bírom ki,

Miért sújt le rám e nagy kín?

Mivel érdemlem ki Istenem?

Hogy íly módon büntetsz te engemet.

 

___________________________________________________________

 

Szívbe markoló érzés, az mikor rád gondolok,

Könycsepp csordul végig arcomon mikor hiányzol nagyon.

Fáj a szívem, mintha örökké kés forogna benne,

Mert tudom hogy az enyém nem leszel sohasem.

 

Rád gondolok éjjel, rád gonolok nappal,

Gyógyítaná lelkem szerelmes szavad.

Egy perc nem múlik el a nélkül, hogy ne járna rajtad a fejem,

Íly csodás érzést még nem tápláltam senki fele.

 

Vágyom rád szívem szakad meg utánad,

Hogy nem lehetsz itt velem, megöl a bánat.

Mindig emlékszem arra a pillanatra, mikor először megláttalak.

Mikor bódító illatod megcsapta arcomat.

 

Sose felejtem el azt a percet mikor elöször megszólítottalak.

Mikor először meghallottam mesés hangodat.

Feledhetetlen, mikor tengerkék szemhélyad közt csodás barna szemedbe néztem,

Mert attól a pillanattól már tudtam hogy te vagy a végzet.

 

Nincs nekem szükségem másra csak te rád,

Mert szerelmes szívem szűntelen reád vágy .

Vagy nekem de mégsem lehetsz enyém,

Mert a te szíved tudom hogy nem értem él.

 

Pedig nem ér nélküled semmit az életem,

Rossz dolgaim is eltudnám feledtetni velem.

Melletted nem hagynák el hiába szavak számat,

Mióta tudom hogy létezel, azóta az életem is másabb

 

Vágyódom továbbra is utánad,

Szerelmes szívem csakis te rád várhat.

Nem bírom soká elpusztulok,

Mert nem lehet enyém, kit szeretek nagyon.

 

___________________________________________________________

 

Egy csodálatos égi tünemény,

Kire éppen gondolok én.

Szívem hasad meg ha rá gondolok,

S félve mondanám szemébe: Hiányzol nagyon!

 

___________________________________________________________

 

Az élet nehéz minden pillanatban,

Még akkor is ha a barátaim mellettem vannak.

Rájöttem valami akkor is hiányzik,

Valaki, kire szívem szüntelen vágyik.

Nélküle nem lehet teljes az életem,

Ezért boldog sem leszek hát nélküle.

 

___________________________________________________________

 

Megfonám a két kezed,

S elrepülnék én veled,

Az álmoknak világába,

Ötvenes évek Amerikájába.

Vennék én egy Cadillac-et,

Ajándékba adnám csak neked!

 

Cadillac-et világoskéket,

Mert az a kedvenc színed néked.

Írigyelne téged mindenki,

Mert íly csodás lányt nem látott senki.

Száguldoznánk a messzeségbe,

Hullámzó hajad lebegne a széllel.

 

Arcod ragyogna akár a csillagok,

S közben a füledbe suttognám: Szeretlek nagyon!

Ily boldogok nem leszünk soha,

Mert az az álmoknak világa ennyi az oka.

Szép álom ez kár hogy nem válik valóra,

emélem szép álommal telik neked e néhány óra.

 

___________________________________________________________

 

Ülök az állomáson, mélyen magamba fordulva,

Azon jár a fejem: -vajon mit hoz a holnap?

Talán bút és szenvedést?

Amelyből már van egy életre elég?

Vagy örök boldogságot? Nem tudom.

Az életem történetét a sors, nem én írom...

 

___________________________________________________________

 

Újra egy nap kész kín és szenvedés,

Munkámba folytom a bánatom és kész.

Nem sokáig bírom márt ezt a szenvedést,

Mert kit szívből szeretek, nem lehet már enyém.

 

___________________________________________________________

 

Egy aljas senki vagyok én,

Mert bemocskoltam egy lány kedvességét.

Tavasszal egy üzenettel,

Melyben az állt, hogy felejtsen el.

 

Térden állva kérem én,

Hogy bocsásson meg nekem ezért.

Tiszta szívből megbántam,

Hogy felejteni kívántam.

 

Soha ilyet vele nem teszek,

Vele mindig kedves leszek

Pofátlan egy teremtmény vagyok még,

Mert a lányt ősszel újra kerestem én.

 

Kerestem a kedvességét,

Miután egy akadályon túl vagyok én.

Ígérem többet ilyet nem teszek,

Ezért remélem megbocsát majd nekem.

 

Istenem kérlek segíts engem,

Mégegyszer íly bűnbe ne essek.

Többé nem engedek a boszorkányságnak,

Azt választom mit szívem jónak lát majd.

 

___________________________________________________________

 

Vágyom egy lány után,

Ki soha ne lehet velem,

Vágyom egy lány után,

Kinek hangja olya nyugtató nekem.

 

Vágyom egy lány után,

Kiért bármit megtennék,

Vágyom  egy lány után,

Kivel újra boldog lennék...

 

___________________________________________________________

 

Játék az egész élet egy hatalmas színjáték ez,

Életünk kezdetén kezünkbe kaptuk a szerep könyvet.

Most is arra gondolok jó lenne újra kisgyermeknek lenni,

S a mostani gondogat végre elfeledni.

 

Gyerekfejjel másként láttam a világot,

Akkor kaptam még szeretetet, boldogságot.

Lassacskán felnőtté válok,

S a nagybetűs életbe is bele vágok.

 

Már szereztem némi tapasztalatot,

De ez az élethez kevés még nagyon.

Tudom már mit jelent az hogy szenvedni,

Mikor valakit csak hiába tudok szeretni.

 

___________________________________________________________

 

Ördögien jó a kedvem,

Mert jó napom lesz úgy érzem.

Ülök a buszon, s zenét hallgatok,

Miközben szélsebesen a munkába tarok.

 

Esik eső de kit érdekel,

Ha van egy lány, kit én szeretek.

Csak egy a gondom ő véle,

Hogy nem lehet már soha nékem.

 

De nem érdekel én megvárom,

Érte az Alpokot is megmászom!

Csodás lány ő nincs a földön párja,

Az én szívem őt akkor is megvárja.

 

Szomorú csak akkor leszek,

Ha mást választ mejd nem engemet.

De ez mindenkinek szíve joga,

Ha nem kellenék neki az se lenne csoda.

 

Mert mindig csak barát voltam az ő szemébe,

Tán az is maradok egy örök életre.

Azért is küzdök, s bízva bízok!

Hogy az ő szívét egyszer meghódítom!

 

Úgy érzem szeretem őt, szívem csak érte dobban,

Másér soha nem vert ennél jobban.

Hiányzik nekem, mint égről a csillagok,

A legrosszabb az, hogy neki szerelmet nem vallhatok.

 

Vágyakozom én utána,

Mert mesés az ő pillantása.

Mikor gyönyörű szép szemével rám néz,

Szerelem tüzétől elégek én.

 

Szívembe hasít most is a fájdalom,

Mert bársonyos kezét meg nem foghatom.

Eljő még vajon e pillanat,

Mikor az ő szíve én rám taláhat?

 

Kevés erre az én esélyem,

Ezért a jó kedvem a bánatra cserélem.

Bánat nékem az egész élet,

Már azt se tudom minek élek!

 

Életemnek nincs értelme,

Mert nincs esély hogy véle legyek!

Oly kevés mint ragyogó napsütésben az égen a csillagok,

Ezért nem árulom el neki e nagy titkom.

 

Lehet hogy csak bolondnak tartana,

S rajtam jó nagyot kacagna.

Nem éreztem ennél soha jobbat,

Mint mikor ő rá gondoltam.

 

Kezem remeg, s lüktet szívem,

Nem bírom tovább úgy érzem!

Mikor láthatom, hangját mikor hallhatom újra?

Mikor tér vissza e szép Magyar útra?

 

Bóklászok én szüntelen,

Utam járom, de reménytelen.

Nem leszek boldog érzem sose,

Mert a lány enyém nem lesz sohasem.

 

___________________________________________________________

 

Hiába mindenért,

Már úgysem forgathatom vissza az idő kerekét.

Akárhányszor rágondolok,

Szívem mindig a torkomban dobog.

Szemem könnybe lábad,

Egy életen át sírok majd utánad.

 

___________________________________________________________

 

Mikor kinézek az ablakon a messzesébe a havas tájon át,

Közben arra gondolok, hogy távol tőlem gondol rám egy barna hajú lány?

Vajon mit érez mikor versemet olvassa?

Ha bánat nyomja szívét, vajon megnyugtatja?

 

Ki tudja azt! Lehet csak bolondnak néz,

S mit írok néki a semmibe vész.

Lehet hogy értékelni nem tudja,

De az se kizárt, hogy már rég megunta.

 

___________________________________________________________

 

Ahogy a végállomáshoz közeledve egyre fogy az ember a buszról,

A remény is úgy szárnyal el, s nem érem utol.

Nem leszel enyém érzem, tudom jól,

Ha másé leszel majd, szívem örökké bezárom.

 

___________________________________________________________

 

Reggel mikor a kapun kiléptem,

Egy fényesen ragyogó csillagra felnéztem.

Te jutottál róla eszembe,

Mert a te szemed is így ragyogott egyszer.

 

Gyönyörű szép szemednek csodálatos ragyogása,

S annak egyetlen pillantása,

Miért mindent megadnák,

Tán még az életem is feladnám

 

___________________________________________________________

 

Leszek  napsugár,

Ki símogatja arcod.

Leszek lágy szellő,

Ki messze viszi hangod.

Leszek csillag,

Ki csodás fényével betölti éjszakád.

Leszek majd boldog,

Ha szerelmesen szíved rám talál...

 

___________________________________________________________

 

Furcsa érzés ez, mintha a halál szele fújna.

Lehet már nem soká élek? Azt csak a jó Isten tudja.

Kínok kínját élem én napról-napra,

Legalább a halál jönne, hogy el marna.

Nincs már nékem életem,

Ami remény volt is elveszett.

 

___________________________________________________________

 

Angyallány a messzeségben,

Álmát alussza éppen Bécsben.

Legyen csodás az éjszakája,

S a boldogságot megtalálja.

 

___________________________________________________________

 

Csupa tünemény ez a lány,

Még megharagudni se tudok rá.

Mikor meglátom mosolyát az arcán,

Vagy meghallom tündéri hangját,

Szívem azonnal meglágyul,

S az iránta érzett szeretet is megnyilvánul.

 

___________________________________________________________

 

Korán reggel a konyhában falatozva,

Arra gondoltam: Vajon mit hoz a holnap?

Ismét jó kedvet?

Vagy netán örök szerelmet?

 

Nem hiszem. Túl messze állok én attól.

Mikor belegondolok míly ostoba voltam még a kedvem is elmegy a naptól.

Ostoba voltam, mert nem cselekedtem hamarabb,

Talán most az életem se itt tartana.

 

___________________________________________________________

 

Megtanultam, én belőle okultam,

Sajnálatból egy lánnyal együtt voltam.

Megígérem Istenem,

Többet ilyet nem teszek.

 

Megbántam én teljes szívemből,

Hogy egy lánnyal együtt voltam, de nem szerelemből.

Kit pedig igazán megkedveltem,

Neki el nem mondhattam érzelmem.

 

Most végre el tudnám mondani,

De már késő, mert elment ő addig.

Szívem összeszorul ha rá gondolok,

Mikor nem mondhatom szemébe: Szeretlek nagyon!

 

Hazatér még ő de már nem végleg,

Szívem miért szakad meg érte? Nem értem.

Nem értem hogy tudtam ennyire megszeretni,

Hogy még elbűvölő tekintetét sem tudom feledni.

 

Soha nem találkoztam nála kedvesebb, csodásabb lánnyal,

Kiért szívem minden pillanatban fájna.

Szeretem őt, de már nem lehet enyém,

Szívem kapuját soha nem tárhatom ki elé.

 

___________________________________________________________

 

Mikor este az égre felnézek,

Gondolatimban csodaszép szemedbe nézek.

Arra gondolok vajon lesz-e csodás álmod?

S vajon a valóságot is egyszer meglátod?

Álmodj kiscica gondűző manókkal,

Ha felébredsz reggel, ne gondolj csak jóra!

 

___________________________________________________________

 

Álmomban a félhomályban,

Egy lány közelít felém karját kitárva.

Haja oly csodás akár a sűrűn hullámzó tenger,

Mikor erre gondolok, szívem szakad meg minden reggel.

 

Ha csodás szemét látom gyémántként csillogva,

Az én szívem szüntelen ő érte dobban összeszorulva

Több mint három éve már annak,

Hogy örökké karjaimban tartanálak.

 

Félhomályban ajkad is felcsillan,

Akár a virágoskertben az őszirózsa.

Gyönyörű szép teremtmény,

Vajon lehet még enyém?

 

Vagy szívem ne várjon hiába,

De hisz csak néked él nem a világnak.

Ezt ha kell bebizonyítom neked,

Ha kell életem is feláldoznám érted.

 

Bársonyos arcod símogatnám,

Ezután csodaszép kezeid megfognám,

S ragyogó szemdbe ezt mondanám,

Mielőtt engem pofon vágnál:

 

Te vagy életem egyetlen kincse,

Belehalnék ha elveszítenélek!

Érted bármit megtennék.

Csak hogy újra lássalak még.

 

Ezek után szemedbe nézni nem merek,

Mert ha nem lehetsz enyém én bele betegedek.

Kérlek soha ne bánts ezért,

Mert nem tehetek róla, hogy megszerettelek én.

 

___________________________________________________________

 

Fagyos téli délután,

Velem szemben ül egy szőke lány.

Kék szemeivel reám néz,

De elfordítom fejem ne lássam én.

 

Magamban egy csodás lányra gondolok,

Kiért ha kell, meg is halok.

Érte adnám életem,

Csak hogy újra lássam mégegyszer.

 

Minden vele töltött perc fontos nekem,

Még ha nem is mondhatom neki: szeretlek!

Felállt a szőke lány, s elment már,

mert látta nem hederítek rá, én rám hiába vár.

 

Az én gondolatom szüntelen,

Jár egy barna hajú tüneményen.

Kit soha nem fogok én feledni,

Kár, hogy ő tanított meg szenvedni.

 

___________________________________________________________

 

Úgy érzem szerelmem teljesen fellángol,

Nem tudom hogy csalfa érzés-e, de azt hiszem, viszonzásra talált most.

Reménykedem benne, hogy ez nem álom,

Bízom abban is, hogy a boldogságot benne megtalálom.

 

___________________________________________________________

 

Ülök a buszon jó a kedvem,

Mert ma végre Ágival lehetek.

Fontosabb nekem mindennél,

A világ minden kincsével fel nem ér.

 

Jó nap lesz ez úgy érzem,

Íly csodás reggelt még nem éltem.

Remélem számtalan hasonló jóban lesz részem,

S a végén azt mondom majd: megérte.

 

Ettől már csak jobb az lenne,

Ha álmom végre teljesülne.

Bízom benne, így lesz ez,

S életem újra boldog lesz.

 

___________________________________________________________

 

Kicsi csillag fetn az égen,

Szép álmokat hozzon néked.

Ragyogjon egy éjen át,

Míg el nem éred az álmok kapuját.

Utad vigyázza őrangyalod,

Ki füledbe súgja... melletted vagyok!

___________________________________________________________

 

Fényes csillag fent az égen,

Egy csodás lányért ragyog éppen.

E kegyetlen zord éjszakán,

Egy fiú szép álmokat kíván.

 

Ne félj Ági melletted vagyok,

Vigyázok rád, mint őrangyalod.

Mindig mikor leszáll az éj,

Csodás éjszakát kívánok én.

 

___________________________________________________________

 

Egy hideg téli éjszakán,

Egyedül sétálok az utcán.

Hull a hó, szakad csendesen,

Miközben szép álmokat kívánok csak neked!

 

Szakad a hó karácsony közeledik,

Mátészalka is fényesen töndöklik.

Karácsonyra készülnek lassan,

Miközben szép álmokat kívánok füledbe suttogva!

 

___________________________________________________________

 

Újra itt az este, leszállt az éj,

A hold is csillog, akár a gyémánt, a tó jegén.

A fagyos szél is veszedelmesen fú

S a fán maradt levél is az avarba hull.

 

Csak áll egy fiú ott búsan némán,

Nézi mindezt, valakire gondolván.

Nem másra, mint egy gyönyörű lányra,

Kinek ő most csak szép álmokat kívánhat.

 

___________________________________________________________

 

Egy hideg téli éjszakán,

Egyedül sétálok az utcán,

Hull a hó szakad csendesen,

Miközben az égre feltekintve,

Szép álmokat kívánok,

Csak neked!

___________________________________________________________

 

Szakad a hó, karácsony közeledik,

Már biztosan Bécs is fényesen tündöklik.

Mindenki a nagy ünnepre készül lassan,

Miközben szép álmokat kíván őrangyalod füledbe súgva.

 

___________________________________________________________

 

Mikor este felnézek az égre,

Gondolatban álomszép csillogó szemedbe nézek.

Azon jár közben az eszem: Vajon lesz-e csodás álmod?

S a valóságot is egyszer meglátod?

Álmodj kiscica gondűző manókkal,

Ha reggel felébredsz, ne gondolj csak jóra.

 

___________________________________________________________

 

A Lilából mikor hazaértem,

Felnéztem én a csillogó égre.

Kiválasztottam a legszebb csillagot,

Azt küldöm neked mint őranygalod.

Nem maradt már más hátra,

Minhogy gyönyörű szép álmokat kívánjak!

 

___________________________________________________________

 

Eljött a búcsú ideje,

A fiú és a lány aludni mentek.

A lánynak őrangyal vigyázza álmát,

A fiú szomorú, mert neki nem vigyázza más már...

 

___________________________________________________________

 

 

Csak hull a hó szakad csendesen,

Mikor elér téged üzenetem.

Nincs jó kedvem mert távol vagy te nagy világban,

De nem soká láthathatlak újra, ha sorsunk is úgy kívánja.

 

Ezúton kívánok én jó utat,

Vigyázz magadra ne juss bajba.

Ma elküldöm érted őrangyalod.

Ki vigyázni szeretne utadon nagyon.

 

De nem lehet, mert hosszú az út odáig,

Nem érne el időben új hazádig.

Attól még kívánom legyen neked szép éjszakád,

Mire felkelsz pihent legyél már!

 

___________________________________________________________

 

 

Leszállott a sötétség,

Mikor eszembe voltál épp,

Kinézek a csillagokra,

De olyat nem találok, mi szobád ablakán beragyogna.