Verseim Áginak...

2010 januári verseim

 

Nem más ő mint egy angyal lány,

Ki messze repül szelek szárnyán.

Csodás haja nyári szellővel lebben,

Mikor leszünk végre boldogok mi ketten?

2011.01.31.

 

___________________________________________________________

 

Csak elég szerelmem képeire pillantanom,

S már is nyugodtabb leszek, lehiggadok.

Ha itt is lenne velem...

Még a gondolat is jobb kedvre derít engemet,

Látszik hogy jobban szeretem őt bárki másnál,

Soha nem nyugodtam meg így más lánynál.

2011.01.31.

 

___________________________________________________________

 

Felnőtt ember lettem, döntéseim én hozom,

Ha nem őt választom, belehalok

Ha a családom, halálom kívánom.

Mit tegyek, hogy jobb legyen világom...?

2011.01.31.

 

___________________________________________________________

 

Szívem görcsbe rándul, ha arra gondolok be kéne fejeznem,

Nem akaorm ezt megtenni, mert tiszta szívből szeretem.

Soha nem voltam boldogabb más lánnyal,

Így hát választanom kell: vele maradok, vagy a családdal?

2011.01.31.

 

___________________________________________________________

 

Csak egy lány, ki nincs itt velem,

Ki bánatom enyhítené nekem.

Ő érte sírok át éjszakákat,

e miatt is visz el engem a búbánat.

2011.01.31.

 

___________________________________________________________

 

Zavaros lett az életem, akár a Szamosnak vize,

Nem tudom mikor ér véget mind ez!?

Soha nem leszek már újra a régi,

Ezért nem fogok, ha elmegyek, hazatérni.

2011.01.31.

 

___________________________________________________________

 

Egyetlen barátom csak a Facebook maradt,

Kivelmegoszthatom én gondomat.

Nem számíthatok én senki másra,

Rajta kívűl csak egy lányra.

Ő adja nekem a remény sugarát,

Ezértegy örök életen át vigyázok rá!

2011.01.31.

 

___________________________________________________________

 

Nincs nekem senki magamba roskadok,

Lehet már meg se élem a holnapot.

Elegem lett az életemből örökre,

Lehet véget is vetek neki reggelre.

2011.01.31.

 

___________________________________________________________

 

Hiányzik egy barnahajó lány,

Kit sosem látok már...

Egy örökkévaslóságnak tűnik ez a két hét,

A jövő péntekmár soha el nem tér.

2011.01.31. 7:42

 

___________________________________________________________

 

Soha nem feledem azt az októberi napot,

Mikor helyet foglaltunk, s felcsendült szerelmes dallamunk.

Emlékszel? Akkor még sejtelmünk sem volt a máról,

Nem volt másról szó, csak barátságról.

 

Mikor helyünk elfoglalván felcsendült a dal,

Csak arra gondoltam: "mért kellett megszólalnia?"

Azóta rájöttünk, még az Isten is úgy akarta,

Hogy én téged egyszer megkapjalak.

 

Mindenki mellettünk volt, s nekünk szurkolt,

Még az is aki téged addig sosem látott.

A sors is ezt akarta, legyünk mi egymásnak,

Ne éljünk tovább a világnak, csak egymásnak.

 

Szerelmem hulláma a vágyak tengerén azóta határtalan,

Másért nem él, csak érted untalan.

Mikor a nap is reánk vetiörökkön szikrázó sugarát,

Semmi nem múlja felül szemünk boldog ragyogását.

2011.01.30. 18:01

___________________________________________________________

 

Vajon mi kell az örök szerelemhez? tán egy fiú és egy lány?

Kik semmilyen körülmények közt nem hagynák el egymást?

Vajon így lesz ez velünk is? Ki tudja...

Ez már senki máson, csak a lányon múlhat.

 

A fiú úgy érzi, mindenre készen áll,

Bármit megtenne a lány után.

Odaadná minden vagyonát,

Tán még érte életét is feladná.

 

Soha nem szeretett még így senkit,

Úgy érzi, ez a körülményen nem enyhít.

Vágyakozik ő örökké a lány után,

Hiányzik neki, mint kiskertből az egyetlen rózsaszál.

 

Egyre erősebb az érzelem, egyre jobban hiányzik,

Nélküle még az élet is csak tiszta kín.

Kisangyalka, mikor tarthatlak karomban újra?

Mikor térhetek véled nyugovóra?

 

S újra reggel együtt ébrednénk,

Mint akkor decemberben épp.

Az volt életem legmeghittebb reggele,

Mikor szemem kinyitottam, S arra gondoltam: Oly csodás veled!

 

Azt hittem, csak egy álom ez én nékem,

Hogy a föld leggyönyörűbb lány mellett ébredek.

Átöleltelek, hogy megnyugodjam,

Hogy szívem tényleg a tiéd onnan.

 

Soha nem adom többé rajtad kívűl senkinek,

Mert neked adtam én, ő már a tied.

Remélem életed végéig vigyázni fogsz rá,

S nem hagyod el, nem okozol neki csalódást.

 

Megszerettelek, még magam sem tudom miért,

Neked adnám mindenem örökké.

Nagyon beléd szerettem kis Tündérke,

Remélem soha nem haragszol meg soha érte.

2011.01.30

 

___________________________________________________________

 

Oly jó érzés megbízni egy lányban,

Mikor szívem érzi, ha távol is van megvárja.

Tudom, hogy szeretem, s ezt ő is viszonozza,

Mert látom rajta, hiányom kínozza.

2011.01.30. 7:55

 

___________________________________________________________

 

Megőrülök azért a két ragyogó szép szemért,

Szívem most is fájva zördül, ha rá gondolok, nekem míly sokat ér.

Soha nem láttam azóta se csodásabbat,

Mióta több mint három éve nem láttalak.

 

Akkoriban nem lehetett az enyém ez Álomszép szempár,

Ígyhát kerestem másban, szívem hátha talál.

Más lányban kerestem, hogy tudjam őt feledni,

De rájötem, hogy e rabul ejtő nézés tanított meg igazán szeretni.

 

Mely sugárzik mindig a boldogságtól,

Ezért kelti életre szívem viharát most.

Ha rágondolok, szívem markolja fájdalom,

S akkor jövök rá mennyire szeretlek: nagyon.

 

Ahogy próbáltam én elfeledni,

Egyre jobban kezdtem megszeretni.

Tavasszal mikor találkoztunk szívemben felhevült újra a vágy,

Mikor megláttam szemed ragyogó mosolyát.

 

Már akkor úgy megöleltelek volna,

Nem érdekelve mit hoz a holnap.

Ősszel mikor újra láthattalak, megfogtam volna két kezed,

S úgy mondtam volna szemedbe, mennyire szeretlek.

 

Azóta nem kell erre félve gondolnom,

Mert tudom, hogy az ő szeme, már értem ragyog.

Értem ragyog a boldogságnak tengerpartján,

Míg egymást átölelve várjuk a naplementét egy szerelmes délután.

2011.01.30. 7:43

 

___________________________________________________________

 

Korán reggel a buszon összefagyva,

Képed nézem hiányodban.

Hiányodban csukját a fejembe húzok,

S nagy titkoban a buszon úgy sírok.

Egy árva könnycsepp akart arcomon legördülni,

De útközben elkezdett arcomra oda fagyni.

Hiányzol édes, lelkem érted fáj,

Mióta elmentél, nem volt egy nyugodt éjszakám.

Mert álmaiban is csak te jársz a fejemben,

Ezért van búval mindnen napom tele.

Bús vagyok, mert nem  vagy itt velem,

Ezért vagyok íly nagy bánattal tele.

Ha újra itt lennél, szemem boldogan ragyogna,

S talán minden napom is jobban indulna.

2011.01.30. 6:39

 

___________________________________________________________

 

Itt ülök a pulban épp rád gondolva,

Azon jár az eszem: vajon látlak-e holnap?

Kevés erre az én esélyem,

Mert távol vagy te tőlem, Bécsben.

 

Szívem odahúz engem már régóta,

Mióta tudom hogy te is ott vagy.

Már alig várom a februárt, hogy újra lássalak,

Hogy szemedbe mondjam boldogan: mennyire imádlak!

 

Füledbe súgjam: úgy szeretlek, mint még soha, senki mást.

Ezért írom neked e szerelmes vallomást.

Hiányzol kiscsillag, hogy nem vagy itt velem,

S mind ezt megélni kész kin-szenvedés nekem.

2011.01.29. 9:35

 

 

___________________________________________________________

 

Eljött az este, kigyulltak a csillagok,

Kár hogy nem láthatom szemed, mennyire ragyog.

Ragyog, akár szívem egyetlen holdsugara,

Mely lelkem legmélyét is fénybe borítja.

2011.01.29.

 

 

___________________________________________________________

 

Tizenkettő óra huszonhat, a szívem sajog érted,

Ha visszagondolok a pillanatra... nem értem...

Nem értem, hogy tudsz ennyire hiányozni,

Hogy tudtad ennyire magad szívembe lopni,

 

Örömmel emlékszem a pillanatra,

Mikor először megcsókoltalak,

Szívem is hevesen lüktetett,

Azt az érzést soha el nem felejtem.

 

Soha, mert az volt életem legszebb pillanata,

Melynál szebbet nem éltem azóta.

Oly valótlannak tűnik ez az egész mint egy mesés álom,

De olya csodás érzés, mert én csak reád vágyom.

2011.01.29.

 

___________________________________________________________

 

Ó míly gyönyörű, s csodás e szikrázó napsugár,

Mikor szívem szerelem tüzétől boldogságra talál.

Boldog vagyok, mert van egy lány ki szerelmem viszonozza,

S szívem a szerelem dallamát eldobogja.

2011.01.29. 9:08

 

___________________________________________________________

 

Itt ülök a padon néma csendben,

Miközben arra gondolok: vajon mit csinál az én szerelmem?

Biztos épp munkáját végzi,

A fáradtság remélem el nem éri.

 

Ülök a padon,

S kószál gondolatom.

Kószál ő, össze-vissza,

Mert örök bánat vizeit issza.

 

Ülök a padon, s bánatos vagyok,

Mert szerelmemmel együtt nem maradhatok.

Végre együtt vagyok azzal, kit szívből szeretek,

De hiába, ha nem lehet soha itt velem.

 

Ülök a padon, s gondolatom azon jár,

Mihez kezdek, ha érzésem már viszonzásra nem talál?

Nem akarom hogy vége legyen, mert szeretem nagyon,

Rá akár egy örök életet is várok.

 

Ülök a padon, s arra gondolok,

Drága Kiscsillagom, hiányzol nagyon!

Meddig kell még így szenvedni,

Kegyeten sors csapásait elviselni.

 

Ülök a padon, miközben azon töprengek,

Vajon el jön-e még a perc, mikor többé búcsút nem kell vennem?

Jó lenne már végre együtt lenni,

S e borzalmas világbólfelébredni.

 

Ülök a padon, az öltözőben,

S keresem a kiutat e szörnyű útvesztőben.

Keresem én, mert a bánat utol ért,

Nélküled életem mit sem ér.

 

Ülök a padon, s Ágotára gondolok,

Szeretlek Édes, hiányzol nagyon.

Szívem egyetlen kincsesládája,

Remélem minket a sors el nem választ.

 

Mert ha ezt ő egyszer megteszi,

Az Őrangyalod bánatában belebetegszik.

Belebetegszik, s megszűnik létezni,

Talán még életének is képes lenne véget vetni.

2011.01.29. 8:07

 

___________________________________________________________

 

Álmodtam én életemben minden földi jóval,

De még soha hozzád foghatóval.

Szemem kinyitni nem akarom,

Mert nem akarom, hogy álmom abba maradjon.

Inkább visszafekszem, s alszom még,

Mert az én kics szívemből sosem elég.

2011.01.28.

 

___________________________________________________________

 

Mikor rád gondolok, könnycsepp csordul le arcomon,

Mert hiányodat újabban csak így csillapíthatom.

Szeretlek kis galambom, jöjj haza vissza,

Mert nélküled minden pillanatom, szemem könnyeit issza.

 

Így hiába vagy enyém, ha nem lehetsz mellettem,

Mert minden egyes napot nélküled élek meg.

Megállás nélkül, szüntelen te jársz az eszembe,

Nem tudom meddig leszek e nehéz helyzetben.

 

Mikor esténként a csillagos égre feltekintek,

Az jár a fejemben: "Miért nem vagy itt velem?"

Szerelmes szívem ilyenkor fájva lüktet nagyokat,

Talán még e fájdalomba bele is rokkanna.

 

Emlékszem még a régi nyári éjszakára,

Mikor buszainkra szálltunk a félhomályba.

Búcsúzóul villogó telefonnal integettünk egymásnak,

S már akkor az járt a fejemben: "Te míly csodás leány vagy"

 

Kedves mosolyod azóta se tudtam elfeledni,

Éreztem, akkor megtanultam igazán szeretni.

Azóta se fájt senkiért így a szívem,

S ennyi kínt senkiért meg nem éltem.

 

Te vagy az egyetlen életemben, kivel nagyon boldog vagyok,

Mikor erre gondolok, szemem is könnyesen ragyog.

Soha nem szerettem így senkit mint téged,

Ezért ne hagyj el soha, ha kell, sírva kérlek.

 

Ha ezt még is megtennéd, fájdalmamban szívem hasadna bele,

Soha nem tudnák bele nyugodni, többé nem leszel nekem.

Szerelmed végével életem is kimúlna,

S a túlvilágról, már vissza soha nem jutna...

 

___________________________________________________________

 

Fényképeid nézvén a szívem is elkezdett hevesebben verni,

Ragyogó szépéged, nem múlja felül soha semmi.

Elbűvülő nézéseddel úgy zavarba tudsz ejteni,

Hogy a világon rajtad kívűl nem érdekel semmi.

 

Nem érdekel senki, mert vagy te nekem,

Mióta együtt vagyunk, az élethez is erőt, belőled merek.

Így már van értelme mindennapi cselekményemnek,

Mert tudom, hogy a lány kit szeretek, viszont szeret.

___________________________________________________________

 

Szívembe hasít a fájdalom, mikor képeid nézem,

Hogy nem lehetünk együtt, megőrülök érzem.

Nem bírom tovább, fáj a szívem, meghalok utánad,

Hogy most karjaimban nem tarthatlak, megöl a búbánat.

 

___________________________________________________________

 

Szeretlek, mert a szemed oly ragyogó, akár a vakító nyári napsugár,

Szeretlek, mert mézédes ajkad, nekem forró csokot ád.

Szeretlek, mert arcod puhább, mint a selymes bársony,

Szeretlek, mert finom kezeddel, ha betegvagyok, gyöngéden ápolsz.

 

Szeretlek, mert nem láttam tőled csodásabb lányt soha,

Szeretlek, mert szerelmes szívem szűntelen, csak érted dobban.

Szeretlek, mert elbűvölő mosolyod mindennél többet jelent nekem,

Szeretlek, mert álmaimban éjszakánként is itt vagy velem...

Szeretlek!

 

___________________________________________________________

 

Képzeletben nagybőgővel kezemben,

Járjuk a sötét utcákat nesztelen,

Igyekszünk nem nagy zajt kelteni,

Mikor a kapudban elkezdünk énekelni.

 

Ráhúzom én nagybőgővel,

Barátim meg hegedűvel.

Éneklünk, s a szomszédság is csodájára jár,

Mert nem hallott még íly csodás muzsikát!

 

Húzd rá Tamás egyszer élünk,

Ma este csak Áginak zenélünk!

Ráhúzom én is hegedűvel,

Szerenádot adunk mi nagy hangerővel!

 

Lassan itt az éjfél indulnunk kéne,

De még egy nótát elhúzunk néked.

Érces hangom a magasba száll,

S így kívánok jó éjszakát!

 

___________________________________________________________

 

Ha most itt lennél velem egy percre,

Füledbe súgnám: nagyon szeretlek!

Belenéznék csillogó szemedbe,

S így kívánnák jóéjt, csak neked!

 

___________________________________________________________

 

Egyedül járok a magány lakatlan szigetén,

Mást se tudok csinálni, csak rád gondolok én.

Szeretlek nagyon, s borzalmasan hiányzol,

Mióta elmentél, semmi nem pótolja hiányod!

2011.01.25.